Kovács Antal Ferenc
egyetemi adjunktus, Neumann János Egyetem
Absztrakt
Find the abstract in English here.
OECD. (2020). Beyond Growth: Towards a New Economic approach, New Approaches to Economic Challenges. OECD Publishing, Paris. és Dasgupta, P., & Levin, S. (2023). Economic factors underlying biodiversity loss. Philosophical Transactions of the Royal Society B, 378(1881), 20220197.
A nyugati filozófia ókorba nyúló hagyománya a fejlődés célját az emberi boldogságban, jóllétben és szabadságban keresi (Frey & Stutzer, 2010; Parry & Thorsrud, 2021; Sen, 2003). Az elmúlt évtizedekben a tudományos és közgondolkodást a fejlődés fenntarthatósága foglalkoztatja, amelynek a Brundtland Jelentésben (Brundtland, 1988) megfogalmazott definíciója vált széleskörben elfogadottá:
„A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.”
A neoklasszikus haszonelvűségre épülő elméleti közgazdaságtan a brundtlandi megfogalmazást a javak generációk közötti megosztásaként ragadja meg, bevezetve és a Rawls-i szemléletre épülő igazságos megtakarítás (just saving) elvét (Arrow, 1973), valamint a generációkon átívelő jóllét (intergenerational wellbeing) koncepcióját (Arrow et al.., 2010). A fejlődés ilyen értelmezése tehát egyfajta holisztikus világszemlélet és sokkal több, mint egy szűken értelmezett makroökonómiai koncepció, amit a közgazdasági gyakorlat a GDP-ben mért növekedéssel azonosít.
Az OECD mintegy 40 oldalas tanulmánya (OECD, 2020) az OECD országokra fókuszál, alapvetése pedig az, hogy a globális pénzügyi válságot követően nyilvánvalóvá vált a hagyományos közgazdasági szemléletnek és gyakorlatnak a tarthatatlansága. Ennek okát abban látja, hogy a társadalmi problémák és a környezeti kihívások kezelésének kudarca az uralkodó közgazdasági narratívára vezethető vissza, ami megbukott, mert az elmúlt időszakban folyamatosan lassul mind a termelékenység, mind az egy főre jutó jövedelem növekedése.